Első Fejezet

Első fejezet

-Oké nyuszi.. Még egyszer utoljára?- kérdezte Cinti színpadralépésem előtt két perccel.
-Nővérke... Már annyiszor elpróbáltam, hogy lassan nem marad hangom, mire odaérek a színpadhoz- nevettem rá kedvesen, miközben körülnéztem a váróteremben, amit nem is olyan régen még lányok töltöttek be. Volt köztük szőke, barna, vörös, de még talán rózsaszín is. Az egyetlen közös dolog az volt bennük, hogy amíg én ugyan csinos, de nem kirívó ruhában ücsörögtem ők addig alig valamit takaró, mélyen dekoltált miniruhában igazgatták sminkjüket.
Kezem idegesen végighúztam a falon, ám még mielőtt befejeztem volna mozdulatom Paul, akinek feladata jelen pillanatban a mi színpadra vezetésünk volt megkérte Cintit, hogy fáradjon a nézőtérre. Az X-factor nézőterével csak névrokonságban álltak egymással. Míg azt emberek népesítették be, addig itt csak a családtagok, én esetemben közeli barátok tartózkodhattak.
A férfi megvárta, hogy barátnőm kimenjen, majd megnyugtató mosolyt intézett felém.
-Ne aggódj kislány, csodás leszel!- dörmögte mély hangján, mielőtt finoman kitolt a színpadra.

A rám néző öt fiú, s a rokonok, barátok láttára az addig bennem lakozõ morzsányi kis magabiztosság is elszállt, s rémülten kapkodtam fejem Cinti és a bírák közt. Míg mindenki más csak a híres fiúbanda miatt jelentkezett a versenyre, addig az én szemem előtt csak apu mindenttudó arca lebegett.
-Szia Alayna!- Köszöntött Niall kedvesen. Szőke tincsei nyúzottan meredeztek az ég felé, valószínűleg nem egyszer túrhatott hajába az este folyamán.
-Sziasztok- erőltettem ki magamból ezt az egy szót apró, alig sikerült műmosoly kíséretében.
-Szóval, mit fogsz nekünk énekelni?- Harry tökéletes időpontban szólalt meg, így épphogycsak, de nem volt kínos a bekövetkező csend.
-Egy saját számot. A címe Dear daddy.
-Hát akkor halljuk!- nevetett fel bíztatólag Louis, s intett a felelősöknek, hogy indítsák el a zenét, amit érkezésemkor adtam át nekik.

Az első sorok még könnyedén jöttek ki számon, becsukott szemeim mögött is érzékeltem a fények villódzását. Ám a bizonyos utolsó sor mellé az elmaradhatatlan gyomorgörcs, s a torkomban lakó gombóc érkezett.
-I will always love you.
Könnyeim megállíthatatlanul folyni kezdtek, s a gombóc is egyre cak nőtt.
-Sajnálom.- mormoltam még alig hallhatóan, miközben sarkon furdulva rohanni kezdtem a kijárat felé.
Összekuporodva ücsörögtem a hideg lépcsőn. A színpadról egyenesen ide rohantam. Nem egész húsz másodpercbe telhetett, hogy léptek jelentek meg a hátam mögött.
-Jól vagy?- ütötte meg fülem Harry rekedtes hangja. Hosszú lábait szétvetve huppant le mellém, s szánakozó pillantással várt válaszomra.

-Úgy nézek ki?- mosolyogtam rá gúnyosan, mire ő elröhögte magát.
-Hát látom te aztán nem a társaságunk miatt jöttél.
Mielőtt válaszoltam volna körülnéztem a tájon, ami mellesleg gyönyörű volt. Angliához hűen a fű élénkzöldben pompázott, s a késői óra ellenére is világos volt még.
-Nem- megpróbáltam kissé barátságosabb hangnemet megütni, ám elég nehezen ment. Ha valaki gyengének látott azt ellenségeskedéssel próbáltam leplezni. Barátok megszerzésére talán nem a legjobb teknika, de a büszkeségem eddig mindig megvédte.
Harry megigazította sötétkék öltönyét, melyet valószínűleg rá készítettek.
-Hát nekem most vissza kell mennem, de remélem azért minden oké..- lökte meg gyengéden vállamat, majd a lépcsőről feltápászkodva távozott.
-Ja és csak hogy tudd. Nálam tuti befutó vagy sarkicica!- kiáltott vissza egy kacsintás kíséretében, mielőtt elnyelte volna a stúdió épülete.

Szóval meghoztam az első fejezetet! :D Remélem tetszik mindenkinek! :) Örülnék, ha több olvasó hagyna komit, és többen is iratkoznátok fel! :) puszi x